YAMA ART x KINGA TOTH

Író, költő, vizuális-és performanszművész, pedagógus. Tanít, kutat, imakönyvet ír. Sokféle címkét aggathatnánk Tóth Kingára, hiszen rengeteg féle kifejezési formát felhasznál alkotói munkája során. Önmagát “élő szöveg alkotó”-ként definiálja, hogy összefoglalja és kifejezze a művészetére jellemző izgalmas komplexitást.

“Olyan tartalmakat próbálok alkotni, melynek van leírt szövegi része, hangi része, vizuális kontúrja és testi megjelenítése, ami mozgással is összeköthető és amiben a közönségben is megtalálja a helyét, hogy így másokat is bevonjak ebbe a játékba.”

A mindennapokban Kinga művészeti és tudományos projectekben munkálkodik, emellett tanít, workshopokat tart. Legszívesebben azonban közösségben dolgozik, mert számára a csoportos alkotás és a tartalomcsere.

Kinga Magyarország nyugati részén nőtt fel. Nyőgér, Hegyfalu és Sárvár olyan települések, melyek fontos szerepet töltöttek be életében. A falusi lét egyszerűsége, romantikája-melyhez gyermekként közel került- nagy hatást gyakorolnak művészetére, s vissza-visszanyúl fiatalkori emlékeihez.

“Már nagyon korán tudtam, hogy írni akarok. A nagymamám Nyőgérben tanácstitkárként dolgozott és volt egy nagyon régi írógépe. Mindig azt láttam, hogy gépel és borzasztó munkában van, ami nekem nagyon tetszett és én is ezt akartam csinálni. Még Nyőgérben éltünk, mikor azt mondtam neki, hogy “Mama, ha meghalsz, nekem kell adnod az írógépedet, mert én nagyon híres író leszek”. 

Kinga gyermekkori álma valóra vált, sőt képes olyan színekben, formákban látni a világot, ami az íráson messze túlmutat.A különböző intézményrendszerek, az iskola írott és íratlan szabályai azonban sokszor megnyirbálják és elhallgattatják a gyermekkorban természetesen bennünk élő lelkesen kiabáló vakmerőséget, bátorságot, de ha megfelelő környezetbe kerülünk, mindig találkozhatunk olyan tanítókkal, mentorokkal, akik visszaterelnek bennünket az álmaink megvalósítása felé vezető ösvényre. Kinga életében ezek a meghatározó személyek német, irodalom és zongoratanárai voltak, s pedagógusi hivatástudatának kialakulásában is fontos szerepet játszottak. Felnőtt alkotüként rendkívül inspiráló személy számára Weöres Sándor, Tandori Dezső és Ladik Katalin is. Sok közös pont lelhető fel gondolkodásukban.

“Nehezen tudtam megértetni az emberekkel, hogy a különböző kifejezési eszközök igenis alkothatnak egy egészet, hogy ez a több dolog lehet egy. Mindenki azt mondogatta, hogy egy dologra kell fókuszálni, hogy megfelelő legyen a minőség, különben nem fogom tudni megértetni magam. Ez eleinte nehéz volt nekem. Aztán, amikor az egyetemen találkoztam a német avantgardeddal, a dadaizmussal, a futurizmussal, akkor hátradőltem, mert láttam, hogy ez már száz éve készen volt és feltettem a kérdést, hogy miért ne lehetne akkor ilyen formában alkotni? Amikor már nem bírom tovább az írott vagy a gépelt szót, akkor átmegyek a hangok felé, majd pedig a képek felé.”

Kinga jelenleg Ausztriában, Graz városában él, ahol magyarként elnyerte a “város írója” címet, mely óriási megtiszteltetés számára. A német nyelv oly annyira közel áll a szívéhez, hogy művészeti kifejezőeszközként használja, így szerezményei nem csak magyar nyelven érhetők el, hanem németül is.

Kinga írt már verses-és kispróza kötetet is. 9 éve annak, hogy megszületett a “Zsúr” c. mű, mely hat éve jelent meg magyar nyelven a Prae Kiadó gondozásában, két évvel ezelőtt pedig németül is kiadták. “Holdvilágképűek” c. kisprózakötete és “Allmachine” c. verseskötete, melyek a Magvető Kiadónál jelentek meg, ún. kevert technikával jöttek létre, s nem csak a szövegi részeket, hanem a fotókat, illusztrációkat, montázsokat, s még a kötettervet is maga készítette. A könyvekhez hanganyagok készültek. Kinga nagy vágya, s a YAMA ART-tal közös project célja, hogy egy olyan tárgy, művészeti alkotás szülessen meg, mely olvasható, de mellette szinte azonnal hallgatható is és ami ezáltal elegyíti a leírt, vizuális és hangi tartalmakat. Ennek megvalósítását segítik a térinstallációk, melyeket kiállításai, megjelenései során előszeretettel használ, hogy még sokszínűbbé és igazán lebilincselővé tegyék az üzeneteket és érzéseket, melyeket munkái keltenek a megfigyelőkben. “Várost építünk” c. műve-mellyel elnyerte a Graz írója elismerést- nyelv-és identitásépítésről is szól, ami az installációk által konkrét, besétálható térben teljesedik ki.

“Létrehozok egy könyvet vagy más tartalmat és szeretem, ha oda együtt tudunk bemenni és ha az minden érzékszervre hat.”

Kinga Budapesten került közelebb a művészeti élethez, s később lehetősége nyílt egészen távoli helyekre is eljutni. Nem rég például Rómában tartott performansz előadást a Monocrom Fesztiválon, de pályafutása során több hónapot tölthetett egy író program keretein belül az USA-ban is, ahol életre szóló kapcsolatokat épített. A távoli tájak és otthona furcsa párhuzamba kerültek a felszíni hasonlóságok és a látszat alatt fellelhető-sokszor elborzasztó-különbségek tükrében.

“Ahogy a privát életem, úgy a szakmai életem is vándorélet. Menet közben, a köztes terekben érzem legjobban otthon magam. Nem tudtam, hogy Iowában is ugyan olyan kukoricaföldek fognak rám várni, mint a magyar faluban, amit elhagytam. Furcsa volt megtapasztalni, hogy életem két, egymástól legtávolabb eső pontján ugyanúgy néz ki a természet csak az egyik még nagyjából egészséges, a másik pedig már egyáltalán nem.”

Jelenleg a “Kukoricadalok” c. művén dolgozik. “Nehéz megfogalmazni, milyen állomásai vannak egy-egy munkának, de persze van egy rangsor, aminek az első eleme és legbiztosabb pontja a fejemben megszületett ötlet és az, hogy tudjam, mit akarok mondani. Ebben a projectben egyértelműen az volt a kiváncsiságomnak a fő tárgya, hogy mit kezdünk ma a természettel, amit az ember bravúrosan tönkretett, megmérgezett, felégetett, kihasznált, megerőszakolt. Van egy haldokló természetünk, ami mindennek dacára mégis képes magát újraépíteni. Mi sem olyan emberek vagyunk már, mint amilyenek negyven vagy 50 évvel ezelőtt voltunk, mi is egy mutálódott emberi faj vagyunk. Bele kell abba helyezkedni, hogy a mi szöveteink és élő anyagaink találkoztak a műanyagokkal, hormonokkal, génekkel és ezáltal mi magunk is kevert formátumok vagyunk. Engem az emberi cselekedetek és a jelenlegi természet közötti kapcsolat foglalkoztat. Erről fog szólni a Kukoricadalok.”   

Kingára nagy hatással volt agrármérnök édesapja és biológitanár édesanyja, akiket sokszor megszólít egy-egy projecttel kapcsolatban, így az alkotói folyamatok összekapcsolódnak a magánélettel és erősebbé teszik a kötődést is. A családi háttér és a falusi évek megalapozták a környezettudatosságot és a természettel ápolt közvetlen kapcsolatot Kinga életében.

“Édesanyám a kezembe adta a békákat, a darazsakat, a kukacokat és nem alakult ki bennem a félelem vagy az ítélkezés aktusa, mert egyszerűen csak megismertem a természetet, az állatokat, nem pedig ítélkeztem. Pedagógusként én is igyekszem ezt a szemléletet tovább vinni, hogy először megismerjünk, aztán alkossunk véleményt.” Ez a szemléletmód nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Kinga etikai, környezeti és egészségügyi okok miatt 20 éve vegetáriánus, 6 éve pedig vegán életmódot folytat.

“Amivel barátságban vagyok azt nem ölöm meg és nem eszem meg semmit, ami nem az enyém. Ez megkérdőjelezhetetlen számomra. Én is olyan családban nőttem fel, ahol a nagyszülőknél volt disznóvágás, húsfeldolgozás. Az ember gyerekként szeretné azt, hogyha szeretnék és megpróbál alkalmazkodni. Amíg az ember egy családban él, ahol vannak szabályok, addig nehéz a saját elveink szerint cselekedni, de nekem sokat segített a másfajta testállapot, amivel együtt élek és aminek bizonyítottan nem kedvez az állati eredetű ételek fogyasztása. Sosem szerettem a húst, ezért felmerül bennem a kérdés, hogy vajon az én gondolatom volt-e előbb, hogy nem akarom megenni azt, akivel együtt élek és erre jelzett a testem vagy a testem jelzett előbb és tudatomra ébredtem. Az autóimmun betegségeknél az agy és a test kommunikációjában áll be rossz üzenetátvitel.”

Kinga egyre többször próbálja saját maga elkészíteni az ételeket, melyek illeszkednek életmódjához, s bár bevallása szerint nem köti le a főzés, szeret funkcionális, alapigényeket kielégítő recepteket elkészíteni. Ez sokkal pénztárcabarátabb és időtakarékosabb, így nem kell az előre elkészített, becsomagolt készítményekre hagyatkoznunk, bár Kinga szeret néha elcsábulni és kipróbálni egy-egy vegán különlegességet. Ezen kívül figyel arra, hogy ne vásároljon felesleges holmikat, turkálóba jár, ahol mindig stílusához illő kincsekre lel és ezáltal nem járul hozzá, hogy egyre több új termék kerüljön előállításra.

“Szerintem ott kezdődik a környezetvédelem, hogy megkérdezem magamtól: mire van valóban szükségem és mivel okozom a legkevesebb kárt, hiszen ugyanúgy részei vagyunk a bioszférának, mint az állat és a növényvilág, s mint ilyen, meg kell tanulnunk együttműködni.”

A Kingával készült hosszú videó interjút ide kattintva nézhetitek meg. 

Kinga Facebook oldalát ide kattintva érhetitek el.

Kinga Instagram oldaláért kattintsatok ide. 

A fotókat Zergi Borbála készítette. 

Írta: Németh-Hindi Fatima